Szép napot kívánok! Mai, e blogon első értekezésemet egy összefoglaló, sci-vi (tudományos-víziós) mantrával indítom mindannyiunk örömére a tudományos információ-özön és a teoretikus élményhalmaz ismertetése előtt.
mettamantra a tudatról
szubneurális és spinális megközelítésben, a fraktálvallás részeként.
nos,
akkor nézzünk magunkba egy kicsinyt
és lássuk a világot
a tudatunk
legelemibb ismert mozgató-mechanizmusain,
a spin-hálózatainkon elidőzve,
majd kinyitva a fraktált egy teljesen új halmazig,
amelyben a világegyetemünket,
mint egy rendszer részét feltételezzük
és belső szemlélődéseink általi
megélt tapasztalatként kezeljük
ezt a nem hétköznapi tér-idő struktúrában feltérképezhető élményt.
mettamantra
for exploring consciousness
on quantum levels,
understanding
subneural functions
and
consider the existence
of a metasystem
in the fractal,
which happens
in a non-ordinary time-space value
of an interconnected multiverse.
a scientific-visionary approach.
well,
time for a rapid introspection
the world is waiting to be explored
from the inner, elementary motion-functions
via the spin chains
the fractal opens up
to a brand new visionary aspect
of ourselves and the many worlds
are in interconnectedness.
(english full text soon, to be linked here)
nos,
és hát rendkívül boldogak vagyunk, amikor newtoniánus tudósok értekeznek a témában.
a különféle diszcíplínák aspektusait az alábbi,
rövid,
ám rengeteg hivatkozást összefoglaló
jegyzetemmel ismertetem a tudat minőségével
és a tapasztalatiság lényegével kapcsolatban.
Térjünk vissza a bevezetőben olvasható "mettafizikus mantra" első soraira, tehát és ismerjük meg tudatunk természetét, amelyet a buddhista sunyata (üresség) kifejezés jellemez a tudomány jelenlegi állásával leginkább összecsengethető értelemben. Hogy ezt miért és hogyan merem kijelenteni, azt az írást végigolvasó szemlélődő akkor is 'Aha-élmény"-ként fogja értelmezni, ha egy professzor, aki elsőre kajánul nevetett a bevezetőmön.
Természetesen azért hozzáteszem, hogy ez egy igazán leegyszerűsített álláspont, a témában azonban úgy hiszem, hogy a legösszeszedettebb írás Frecska Ede professzor nevéhez fűződik.
Ebből, az igazán meglepő és átfogó, pszichiáter által írt, ám kultúrantropológiai értekezésnek feltüntetett írásból világos ismereteket szerezhetünk a kiinduló témánk vallási és kulturális megközelítésről, tehát arról, hogy tudatunk, avagy lelkünk több rétegben értelmezhető, amelyek egymással fedésben és kölcsönhatásban vannak, a különféle vallások közti azonosságok és párhuzamok miként vonatkoztathatók tudatos létélményünk értelmezésére. Az írás utolsó részében aztán a jelenleg Európában legelterjedtebb "hitrendszer", a tudomány jelenlegi álláspontját is megismerhetjük,a már feltérképezett biológiai - neurális - hálózatoktól, a folyamatosan bizonyítás alatt álló következtetett és hypothetikus működésekig a tudat tudományos meghatározását. Nyilván nem véletlen, hogy egy pszichiáter, egyetemi docens nem a saját diszciplínájában publikálta ezt az írást, hiszen rengeteg olyan elképzelést és megjósolható tényt tartalmaz, amely tudományos tényként illetlenül állt volna az írása idejében, néhány éve, ám amint azt a következőkben látni fogjuk, az írásban hypotetikusan szereplő működések sorra potenciálódnak tudományos szignifikanciaként is.
E mű egyik fontos, különféle megjelenítésekben visszatérő mintázata az a feltételezés, hogy
a tudat meghatározható kvantumszintű folyamatokkal, amelyek alrendszerekként működnek egy feltételezett kölcsönhatás-alapú rendszerben. Ezen működések a szubneurális hálózatok feltérképezésével egyre láthatóbbá, megjósolhatóbbá válnak. Ezt a már igazán közismert elképzelést kvantum tudatnak hívjuk, és több évtizedes falszifikációja különféle módszerekkel zajlik.
Ez a feltételezés amiatt is vált sok vita és bizonyítási kötelezettség témájává, mert a filozofikus megközelítés - melyet egy egy klasszikus szerző új könyvével foglalok össze e helyen-
és a tudományos kutatás
- mint például ez a szép esszé a szubneurális információáramlásról biofizikai szempontból -
nem fedte egymást a következtetések,
csupán bizonyos vizíók szintjén, emiatt a határtudományok terepgyakorlatává vált.
Ezalatt az olyan cirkuszi mutatványokat értem, mint pl. Dr. Emoto mindenki által ismert vizes kísérletei, ahol a tudat fizikán túli, de a fizikában is értelmezhető működését kristály-szerkezetek állapotváltozásaival igazolta.
Természetesen a kísérlet nem megcáfolandó ugyanakkor, hiszen azt is bizonyítva tudjuk, hogy a növények megérzik, ha ártó szándékkal közelítünk hozzájuk, akkor a víz, amely egy összekapcsolt egység, miért ne reagálna le elektromagnetikus jeleket, ám ettől még nem kerültünk közelebb annak megértéséhez, hogy azok a bizonyos elektromagnetikus impulzusok miként szerveződnek tudatos működéssé.
A látásmódokról, illetve arról, illetve a közös nevező pontosabb értelmezésére javaslom elolvasni a témában igen termékeny Danko Giorgev értekezését pl. amely azt is szemléltei röviden, hogy miként vált a kvantum-tudat hypothesis vulgár-bulvár aranybányává, illetve megérthetjük a kvantum-tudat elmélet jelenlegi tudományos minősítését, amit én a következőkben röviden összefoglalok, több hivatkozásra és forrásra építve.
száraz, tömör tudományos tényhalmaz a tudat biofizikájának mai értelmezéséről
Ha magunkba mélyedünk, abban még ha a legszkeptikusabbak közt is bizonyítékokért ágállunk, akkoris biztosak lehetünk, hogy sejtjeink belső életének dinamikáját és funkcióit cytoskeletonok - azaz protein polymer rendszerek irányítják.Ezek közül a struktúrák közül a mikrotubulusok (MT) tűnnek a legelemibbnek. Ezek a paracrystalline cytoskeletális struktúrák nem csupán a sejt mitózisban, hanem különféle impulzusok továbbításában (elektromos és más, disszipáció-mentes szignálok) játszanak szerepet. Ez és az a megfigyelés adott alapot az MT tudatos működéshez kapcsolásához, hogy az olyan mikro-organizmusok, amelyek idegrendszerrel nem, de citoszkeletális struktúrával rendelkeznek - mint pl a paramitium eukarióták - váratlan tudatos mintázatokat mutatnak. Ennek a jelenségre különféle fizikai szcenáriók potenciáltak magyarázatokat, amelyek alapján feltételezhetővé vált, hogy ezek a struktúrák olyan makroszkópikus koherenciájú kvantum-mechanikai állapotokat tartalmaznak, amelyek megegyeznek a pre-tudatos állapotokkal és amelyek a tér-idő fluktuációban, az einsteini gravitációs-hatás mentén tudattá esnek össze.
A témában hosszasabban beszélgetni kívánóknak javaslom, hogy a wc-n Pribram professzor idén megjelent könyvét scrollozgassák néha az okostelefonjukon,
és/vagy kommenteljenek/kérdezzenek bátran.
nos,
de jelenleg nem ragadunk itt, hanem tovább recitáljuk a mai mettamantrát, ott tartunk éppen, hogy miután az előzőekben feltérképeztük és megjósoltuk tudati működésünk alapjait, továbblépve, filozófiai vizsgálódások és a módosult tudatállapotok tanulmányozása során arra jutottunk, hogy az egyéni tudat egy magasabb szervezettségi rendszer alrendszere, amely minden tudatos létezést magába foglal.
A kétszer Nobel díjra jelölt, magyar származású Erwin László könyve igazán jelentős írás a témában, hiszen a kvantumfizika és a védikus tudás különös kapcsolatát vizsgálja, amely több gondolkodó fókuszában is áll. Közülük a szintén magyar Fóris Lászlót - kvantumfizikus, védikus tanító - emelném ki, akinek interdiszciplináris dolgozatai a weboldalán elérhetők.
Itt tehát megnyílik a fraktál és az elemi spinális működésből nem csupán a mindent behálozó tudat-entitás feltételezése által jutunk kozmikus, majd multiverzális szintekre, hanem egy újonnan felfedezett értéket követve, amely egészen pontosan
10-20
Joules.
meglátjuk a hologram-valóságot.
Egy idén januárban megjelent tanulmány következtetései szerint ugyanis, az eddig elméleti matematikai síkon megjósolt hologram-minőség a 10-20 Joules értéket, az energia fundamentális kvantum egységeként azonosítja, amely a szub-anyagi (< ~ 10-15 m) résekben és az élő szervezeteket alkotó anyagi struktúrákban egyaránt permeál. A 10-20 Joules a neuronok akciós potenciáljaként azonosítható de a teljes agy alapértékeként is megjelenik,ezáltal hologram körülményekre enged következtetni.
nos,
tehát eljutottunk odáig, hogy tudati létélményünket egy hologramban értelmezzük, ami már nem csupán a new-ages határtudományok és a víziós művészet értelmezés-tartományában jelenik meg tényszerű felvetésként, hanem, rendes "fraktálhívőkként" a newtoniánus tudomány érveivel is megtámogattuk sokáig víziónak vélt hypoteziseinket. Számunkra, akik élmény szinten ismerjük ezt a fajta valóságinterpretációt, ez a megerősítés a saját tapasztalataink integrálásához is vezet.
Mielőtt azonban a szubjektív tapasztalás-átadás mesés jegyzeteire térnék, még kicsit tovább tágítom a hologramban az általunk megszemlélhető halmazokat, és a minap szárnyra kapott tudományos esszét vizsgálom, amelyből arra az elképzelésre kaphatunk megerősítést, hogy univerzumunk egy sok - aszimptotikus értékű - univerzum-halmaz része, amelyek folyamatos kölcsönhatásban fedik egymást egy halmaz részhalmazaiként.
A teória bizonyítási alapját paradoxon jellegűen azok az anomáliák adják, amelyek eddig bizarr enigmákként jelentek meg a kvantum-mechanikában. Az univerzumok, mint halmazok feltételezett interakciói azonban ezeket a problémákat értelmezhetővé teszik.
Természetesen már számos tudományos cikk született ebben a témában, de egy sem szolgált olyan jelentős bizonyítékokkal, mint ez.
Jelen helyen azonban nem bonyolódom mélyebben ebbe a témába, hiszen ez egy következő mettamantra témája lesz.
Most a mai mantra vonalán, záró jegyzetként, visszakanyarodom a tudat szemléléséhez ebben a közegben, tehát, mint egy sok, egymással interakcióban levő univerzum-halmazban működő funkcióként értelmezem azt.
nos,
és akkor a tudományos-víziós vizsgálódásaim víziós részéhez, a mantra utolsó soraihoz érkeztünk, hiszen eddig a már igazolt elképzeléseket vázoltam fel. Ezekre alapozva azonban a személyes létfelfogásomat meghatározó saját élményeim a delúziók szintjéről a potenciális szintjére helyeződtek.
Ezt az utolsó részt a szkepticizmus börtönében tengődő, tudományos bizonyítások által vezérelt olvasónak ugyanannyira nem javaslom, mint a "kvantumtudatot", vagy a "dimenzió-utazást" csak elhíresült new age-es szempontból ismerőknek.
Olyan személyes tapasztalásokat osztok meg röviden, amelyek minőségük miatt, a nyelv eszközeivel finom vonalakban vázolva, csak azok számára lesznek értékelhetők, akik hasonló érzékletekkel találkoztak már. Az én tapasztalatom ugyanis azt sugallja, hogy a tudatunk által közlekedhetünk ezek közt az egymást metsző univerzum-halmazok közt. Ilyen jellegű tapasztaláshoz gyermekkoromban spontán önhipnózis - bújócska közben, visszaszámolásnál -, később traumák környékén - több családtag halála rövid intervallumon belül - jutottam. Ezek mindig spontán élmények voltak, gyorsan, egyfajta "sneak preview"-ként történtek és rengeteg kételyt hagytak bennem, főleg a saját épeszűségemmel kapcsolatban. A fiatal felnőtt éveim kezdetén aztán egy hatalmas dózisú LSD utazás alkalmával a tükörképeim befordultak, legyilkoltak és egy non-lineáris téridő szerkezetben folyamatosan meghaltam különféle lények - nem mindig emberek - testében, valamint a két halál közti bardóban utaztam. Ez a sokkszerű tudás több, mint 20 évig ülepedett bennem, miközben összehasonlító vallásbölcsészetet, művészetet tanultam és felneveltem két gyermeket, akiknek tartozom annyival, hogy legalább ennek a blognak az írásával megmutatom a tudásom egy kicsit. Miután több éven át különféle módszerekkel igyekeztem integrálni ezt az élményt, tavaly írtam egy különös tervezetet, amely egy "tudatállapot-módosíó weboldal" terve. Ehhez egy olyan kérdőívet készítettem, amelyben a fent, tudományosan igazolt, vagy szignifikáns potenciállal megjósolt elképzelések közönséges tényként jelennek meg. Így például nem arra voltam kiváncsi, hogy adott ember észlelt-e már olyasmit, hogy akár spontán, akár szer által indukált, vagy endogén létrejövő - pl ptsd, szülés, stb - módosult állapotokban a fent leírthoz hasonlót, tehát, hogy közlekedik a hol egymáshoz nagyon hasonló, hol teljesen más fraktálhalmazok közt, hanem arra voltam kiváncsi pl - 8 kérdés volt - hogy ha egyszerre van jelen az összes dimenzióban, de csak mint a saját megfelelője mindegyikben, akkor kiválaszt-e egy "render"-t - azaz testet egy adott univerzumban - vagy megpróbál cikázni a "renderek" közt, illetve ha kiválaszt egyet, akkor annak milyen attribútumai fontosak. igen, elég megrázó kérdés volt, ám meglepetésemre egészen sokan adtak adekvát válaszokat, sokan saját élménnyel fűszerezve.
(A terv fejlesztés alatt áll, itt érhető el, a kérdőívet örömmel küldöm minden érdeklődőnek, nem hinném, hogy nagy számban tolongunk... )
Ez a visszajelzés és a saját folyamataim hirtelen megváltozott minősége - egy hosszas önvádló folyamat eredményeként rákos daganatot manifesztáltam, amelyet az orvostudomány tiszteletben tartása mellett elsősorban a saját tudati működéseim finomhangolásával gyógyítok, integrálva az önvádlást, mint transzformált mintázatot - oda vezetett, hogy a gyermekkoromban spontán, később szerek, vagy traumák hatására indukált dimenzió-járásom egyre tudatosabb. Úgy érzem ugyanakkor, hogy a környezetemben többen rendelkeznek ezzel a képességgel és az ezt sejtető tapasztalással, ám ezt hendikepként, vagy elfojtandó működésként értelmezik, vagy nem emelődtek még a tudatos tapasztalásukba az ilyenfajta jelenségek. Néhányan azonban nagyon is helyén kezelik és nem csupán ők, hanem az általuk képviselt létélmény is egyre tudatosabb működésként van jelen. Sokan vannak, akik csak annyit élnek meg a saját dimenzióugrásaikból, hogy egy előzőleg rutinszerűen végzett minta kivitelezhetetlenné válik. Ez lehet egy addig jelentéktelen tárgy hirtelen és megmagyarázhatatlan hiánya - amelyet a "dimenzióutas" sok esetben csak, mint általános hiányérzetet érzékel, amely azonban a teljes rendszerértelmezését megzavarja - avagy lehe egy nem túl közelálló emberrel kapcsolatos hirtelen felismerés - ami úgy tűnik, hogy addig nem volt ott, mert nem is volt ... - lényegiségükben mindig az észlelés perifériáján, gyakran szubliminális szinteken történik meg a "dimenzió-utazás" "felismerése". Persze a leggyakrabban az ilyen élményeket egy "de ja vue" vagy épp ellenkezőleg "jamais vu" címkével ellátva legyinti az "utazó alany" a jelentéktelenségek közé. Az "expert mode"-ban játszó emberek és tudatos entitások azonban egy idő után felfedezik a lehetőséget és keresni kezdik az ilyenfajta finomhangolással működtethető változásokat, majd keresni kezdik a hasonló adottságokkal és tapasztalatokkal rendelkező társaikat, habár legvalószínűbben saját maguk számára sem jelenik meg ez ilyen explicit módon, ahogy én ezt most leírtam.
Nekik írtam ezt a blogbejegyzést.
Örömmel üdvözlöm Őket és várom mindenféle kétségeiket és kérdéseiket.
Következő mettamantrám a transzhumanista törekvésekről és azok potenciáljairól fog szólni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése